Néhány tipp, hogy kutyusunk leküzdje szeparációs szorongást és kiegyensúlyozottabb, boldogabb legyen

A kutyákat leggyakrabban érintő mentális betegség, a szeparációs szorongás. Okai sokfélék lehetnek, de egyértelműen a gazdi-kutya kapcsolatra vezethető vissza. Ha elmegyünk otthonról elkeseredetten sír, szétrág mindent, esetleg összepiszkítja a lakást? A megoldás nem egyszerű, de nem lehetetlen! Csokorba szedtünk néhány útmutatót, amiket, ha tudatosan beépítesz és gyakorolsz, akkor tiéd lesz az univerzum legboldogabb kutyája .

  1. Távolságtartás

Az első és talán a legfontosabb pont. Amolyan Ótestamentum. Sok családban azt veszem észre, hogy a kutya van a középpontban, már-már gyermeknek tekintik. Ezzel talán még nem is lenne gond, de a mértékletesség ebben az esetben célravezetőbb lehet. A kevesebb, több. 

Ne mindig vele foglalkozzunk! Legyenek behatárolt időszakok, amelyek csak róla szólnak, mint például a séta, játék, dögönyözés stb. Nyilván egy a lakóterünk, de az „Ő” idején kívül mi éljük a saját életünket, ő pedig az övét, ezzel megtanítva, hogy önállóan is tudnia kell létezni. Így könnyebb is lesz egyedül hagyni.

2. Territórium kijelölése

Az életterünk ugyan egy helyen van, de fontos a fizikai határok kijelölése. Mindent megosztunk vele, a nappalit, hálót, konyhát, de ki kell neki jelölni egy kis helyet (saját szoba), ami csak az övé. Ez lehet mondjuk az előszoba, közlekedő. Nem hiszitek el, de érteni fogja és idővel megbékél a határok pontos kijelölésével, illetve sokkal magabiztosabb lesz tőle.

3. Következetesség

A kutya társas lény, rendkívül fontos számára az érintés, a kapcsolat, a szeretet. Itt is a következetesség elvét kell alkalmazni, miszerint akármennyire is cukorborsó, hogy jön és dörgölőzik, bizony nem engedhetünk a kísértésnek. Nem kell, hogy mindig azt érezze a figyelem csak az övé. Kutyusunk a többszöri próbálkozás után megunja majd, hogy nincs viszonozva a közeledés, ezután le is mond a közös mókáról, de mi ennek hatására azért adhatunk neki vígasz simogatást. Rendkívül fontos, hogy minden a mi kezdeményezésünkből induljon ki és érezze, hogy mi diktálunk.

4. szabályok

A karantén sok mindenre rávilágított. Home office, távoktatás stb. Elhalványultak a szabályok, engedékenyebbek lettünk kedvencünkkel szemben is, ami fontos volt régen ma már kevésbé. Itt a territórium, vagyis a saját kis kuckója kap főszerepet. Amíg mi dolgozunk, vagy tanulunk ne engedjük, hogy velünk egy légtérben legyen. Ha velünk szeretne lenni, ebben az esetben a „menj a helyedre” parancs szóval tessékeljük a „szobájába”. Ez szívtelennek hangzik, de meg kell értenie, hogy nekünk dolgunk van, így nem tudunk rá koncentrálni. Fontos ugyan az időintervallumok betartása, illetve a napi rutin fenntartása, de alkalomszerűen térjünk el tőle, például véletlenszerűen válasszuk meg az „én időm” sávokat. Ennek tükrében kutyusunkat nem érheti felkészületlenül, ha éppen a helyére küldjük.

5. Családfők vagyunk

A hierarchikus rend kialakítása minden gazdi számára nehéz feladat. Az egyértelmű, hogy mi vagyunk a vezetők, de a család tagjai, mint párunk, gyermekünk hol helyezkednek el a képzeletbeli ranglétrán? Ez hatalmas megoldandó feladat, mert kutyánkban hihetetlen frusztrációt okoz, ha nincsen tudatosítva bennük, hogy „hol a helye”. Ebben az esetben a legcélravezetőbb, ha a párunkkal, gyermekünkkel töltött időben elutasítjuk kedvencünk közeledését. Tudatosítani kell benne, hogy családtag, viszont ranglétra alján van a helye. Hosszú távon megkíméljük magunkat és családtagjainkat az esetleges kellemetlenségektől, mint morgásoktól, harapásoktól.

6. Összegzés 

Leszögezném, nincs két egyforma kutya. A szorongás kiváltó okai között a gazdi távozása, hogy unatkozik, esetleg magányos, vagy szimplán csak hogy nem látja viszont többé szeretetét. Hosszú az út, de ha lefektetjük a szabályokat és kijelöljük egymás területét, már az is fejlődést fog eredményezni. Türelem, idő és rengeteg szeretet kell a pozitív változás beteljesüléséhez. Tapasztalataim alapján, ha még gyerekcipőben is jár nevelési szándékunk, akkor sokat segít egy bekapcsolva hagyott rádió, televízió. Ne feledjük, a kutya családtag, de nem kell alárendeltként, félelemben élni az életünket, hogy mire megyünk haza. Nem állok messze a valóságtól, ha azt állítom, hogy az ember és állatvilág, egy és ugyanazon a dimenzióban mozognak.

Leave a Reply